Mitévők legyünk ha amúgy is egy beteg közösségben élünk? Mi van akkor,ha egy beteg,feldúlt, zaklatott, erőszakos,önző, boldogtalan, elvetemült,kétségbeesett, ideges és elkeseredett világban élek? Mert ebben élek. S bizonyos fogik minden jelző rám is érvényes:én is elkeseredett vagyok,önző,ideges és zaklatott. Egy beteg világban élni nehéz,nemcsak azért,mert magunk is e világ gyermekei vagyunk,s a zűrzavar -ahogy egy koszos tenger minden cseppje koszos- bennünk is ott van,hanem azért is,mert ha néha nehezen sikerül harmóniát teremteni magunkban,a külvilág azonnal feldúlja. Lehúz,felborít,átgázol rajtunk. Fenyeget,ijeszt,tébolyát arcunkba köhögi,beteg szokásait,mániás divatjait ránk kényszeríti. Hozzászoktunk már.Nem teljesen,mert az embertelenség megszokhatatlan.Mondhatjuk a fülhasogtató üvöltésre,hogy éneklés, gépi dübörgésre,hogy zene,pornográfiára,hogy erotika,hazudozásra, korrupcióra, hogy sajnos ilyen az élet...de lelkünk mélyén tudjuk,hogy az élet nem ilyen.
Müller Péter
|