Ő volt a legokosabb az állatok között. "Bizony nem haltok meg! Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanokká lesztek, mint az Isten: jónak és rosszanak tudói." Ilyen ravasz érveléssel győzte meg Évát és Ádámot, hogy egyenek a tiltott gyümölcsből. A kígyó nem kevesebbett állít, mint hogy Isten nem akar erkölcsi tudatot adni az embernek. Mert Istent éppen az erkölcsi tudat emeli az ember fölé. Ha lesz erkölcse, ő maga is Istenné válik. A kígyó csábításának lényege: váljatok Istenné! Az ember tehát a kígyótól kapta az intellektus fényét, a tudatot és az erkölcsi világrendet. Arról azonban nem esik szó, hogy a kígyó lenne a sátán. Mégis annak tartjuk, de ez a bibliai szöveg utólagos értelmezéséből fakad. Végülis a kígyó impulzusa a szembeszállás volt Istennel, az engedetlenség, a tagadás. Ám viszonya az emberhez kétértelmű. Vajon az értelem, a tudat ajándék, vagy átok-e? A kiemelkedés az állati létszintről kárhozatos-e? A "bűnbeesés" előtti ember, erkölcsi tudat híján, miben külömbözött a paradicsom állataitól? Isten őt a saját képmására teremtett? Valóban? A szellem fénye nélkül? Miféle Isten ez, és miféle ez az ember? Csírájában itt lappang az a kérdés, amibe belesápad még a hitetlen is: Isten, aki vitathatatlanul a legynagyobb Erő a Kozmoszban, az egyedüli, aki teremteni képes, valóban tökéletes-e? S ha tökéletes, miért van szüksége Teremtésre? A Teremtés vajon nem a tökéletesség kiterjesztése-e, amikor éppen a teremtett lény engedetlensége hozza létre az erkölcsi világrendet, az akarat szabadságát és az intelligenciát? Mindezzel nem Isten és világa válik-e tökéletesebbé? Vagy csak a világa, s maga Isten kívül van minden erkölcsi korláton és kötelezettségen, Istennek nincsenek normái, Isten esetében nincs értelme szabad akaratról beszélni, mert ő maga a szabadság, Istent nem lehet okosnak intelligensnek nevezni, mert ő maga a szellem. Ám,ha így van,mit kapott mindebből az ember? Mit jelent valójában a "saját képmására"? Magyarán: Ha Istennek nincs akarata, mert akarata maga a megvalósulás, nincs erkölcse, mert Istent nem korlátozhatja semmi sem, nincs intellektusa, mert ő maga a kozmikus intelligencia, akkor a saját képmására teremtett ember valóban csak az Éden egyik okos állatkája lehetett. Nem lehetséges-e, hogy a kígyó-Isten bosszúságára- helyreigazítja a teremtés szűkmarkúságát, az embert valóban Isten képmásává, egyben riválisává teszi. S az embert, további ajándékként ráébreszti az akarat szabadságára. Lehet engedetlen is. Ime a kígyó sátáni műve. A későbbiekben ezért lesz a kígyó-sátán neve Lucifer,a Fényhozó. Örök bűne az isteni szellemi fény átjátszása az embernek. Halálos bűn, az ember, aki fejlődésében most már elindulhat az Istenné válás felé, halálbüntetést kap. Csakhogy Krisztus is arra bíztatja az embert, hogy váljon Istenné: legyetek tökéletesek, mert a ti Atyátok is tökéletes. Két szájból hangzik el ugyanaz. Vajon mi a fontosabb: amit mond valaki,vagy az,aki mondja? Lucifertől kapja tehát az ember az intellektust, az erkölcsi tudatot és az akarat szabadságának felismerését. Ő hozza a szellemi fényt az ember világába. S vajon nem azonos-e Prométheusszal, aki az égi tüzet lopta az embernek? S ezért a Kaukázus szikláihoz láncolva tépdesi máját a keselyű. A halhatatlan istenek tudták , hogy a máj érzéketlen a fájdalomra. Prométheusz sorsa büntetés és irgalom is egyben. Kettős értelmű, mint minden, ami az istenektől ered. Az emberfölöttiek igenje mindig nemet, áldása mindig átkot is jelent. "Mert választott edényem ő nekem, hogy az én nevemet hordozza népek, királyok és Izrael fiai előtt. És én majd megmutatom neki, hogy mennyit kell az én nevemért szenvednie!"- mondja az Úr Pálról.