A hatodik  faj ment... Az ilyen mentési kísérletet jó esetben lenézik-rossz esetben gyűlölik és üldözik.A világ minden magasabbra mutató szellemi igényt túlhaladottnak tart.A hatodik faj tagjait hülyének nézik.Álomfalónak,idealistának,akik menekülnek a valóság elől. A valóság szerintük az hogy az ember az anyag gyermeke,őssejtek produktuma,eszes majom,akit a mai napig a dzsungel törvénye irányít.A valóság szerintük az,hogy foggal-körömmel érvényesülni kell.Hogy pénzt kell szerezni,minél többet s bármilyen áron.Hogy az életnek nincs "értelme"; célja pedig egy:a gazdagság.Hogy a szeretet szép szó,de nem működik.Szerintük az a valóság hogy nincs Isten.Aki nem így gondolkozik,arról azt mondják,hogy álmodozik,a múltba menekül,mert képtelen elfogadni a jelenét,vagyis azt,hogy a világ-a végveszélybe rohan. A pusztulásba való rohanást fejlődésnek hívják. Hatodik faj....Ma már egyre többen vagyunk. Többféle lélektan,többféle gyógyászat,többféle hitvilág-de a lényeg ugyanaz. Jel van a homlokukon akik másképp gondolkoznak.Ritkán sikeresek. Sok közülük a névtelen,mellőzött, szegény ember,akit környezete "nem vesz komolyan",akit férje,felesége,élettársa "nem ért meg". Úgy érzi nem tartozik sehová.Egyedül van.Úgy érzi kimarad az össztáncból,s ez így is van: nem vállal közösséget a korszellemmel. Ritkán akad hírneves közöttük.Inkább olyanok,akik nem vitték semmire,jelentéktelenek,különcök,korszerűtlenek-nem tudod,hogy aki odakint turkál a szemeteskukában,nem testvéred e? Hogy akit figyelemre se méltatsz,nem társad e? Hogy akinek elfelejtesz köszönni,nem eljövendő országod királya e.Nem tudhatod, mert a rangsor láthatatlan..... A tévé híradóit mintha Ézsaiás,Jeremiás,az apokalipszis Jánosa vagy Nostredamus rendeznék.A legriasztóbb biblikus látomások elevenednek meg előttünk,olyan döbbenetes,a legkisebb részletekig menő hitelességgel,hogy nem győzünk csodálkozni: hogyan lehetett ezt látni ennyi évezreddel ezelőtt? Most van minden,egyszerre.  A hatazer évvel ezelőtt is most van:amit nem tudtunk elintézni annyi idő alatt,csak toltuk-toltuk magunk előtt,az most a körmünkre ég. S mi mégsem a múltba,nem is a jelenbe,hanem a jövőbe nézünk. Ez a dolgunk. Megmenteni nem az életet-hanem az értelmét. Megmenteni a szeretetet. Átvinni,ahogy a költő mondja, "a szerelmet a túlsó partra",amiről fogalmunk sincs,milyen lesz.Nem tudjuk,milyen a tulsó part.Nem készen vár-belőlünk lesz majd. Most érleljük ebben a halálos lebomlásban. A valódi globalizáció nem gazdasági,hanem szellemi úton jön majd létre. Ez lesz,a Vízöntő-kor sötét nyitánya után,a katartikus,de fényes kibontakozás.Fogjuk meg egymás kezét. De ha nem sikerül-mert ma ez is nehéz- legalább tudjunk egymásról a sötétben. 

Müller Péter