az átkozott Egóról volt szó. A pofátlanul nagyra nőtt Énünk-ről. Arról az Énről, akit Buddha illúziónak tart, akit Mózes megpróbál kifejleszteni, akit Jézus alázatra hív, akit Steiner doktor az egekbe emel. Akit a düledező európai kultúra mindennap százezerszer meggyaláz.
"Mondd nekik: A Vagyok küldött hozzátok!" - szólt a Hang a csipkebokorból, feltehetően a világ egyedüli és legmagányosabb Énjének a szomorúságával. S ma már? "Én mondom magának!" ... "Nekem mondja?"... Én és Nekem és Felőlem és Rólam és Tőlem és Értem és Miattam... És "Nekem az a véleményem! ..." és "Én úgy látom!... és Én és Én és Én... Ott táncolunk egymagunkban szomorú színpadunk közepén, lakható, vagy kevésbé lakható díszleteink között - tényleg, megkérdezted már magadtól, hogy mennyire lakhatók a díszleteid? - s körülöttünk a statisztéria, a jelmezek, a kellékek - a világ! Isten ásítozni kezd, komédiásai rossz darabot játszanak, nagy színmű helyett milliárd monodrámát. S ha Isten ásít bennünk, mi magunkba döfjük az első adag heroint. Dehát van ez egyáltalán? Miről beszélünk?
Gandol azt mondta egyszer, amikor túl hevesen harcoltam halhatatlan lelkemért:
- Hát ilyen primitíven képzeled el az embert? Mint egy őszibarackot, aminek kívül van a romlandó, puha húsa, belül pedig a szilárd, örökkévaló magja? Akkor inkább térj vissza a nagyszakállú Jóistenhez! A Jóisten egy gyönyörű ajándékcsomagot tart a jobb kezében a jók számára, baljában pedig virgácsot szorongat, a rosszaknak. És te egész életedben nagyon fogsz igyekezni, hogy kiérdemeld az ajándékcsomagot. Meg is kapod majd, kibontod és legott kiugrik belőle az ördög és orron vág. És ez lesz a te életed legnagyobb meglepetése!

***

Gandol úr, van lelkünk?
Régen ezt felelték: Ha fáj, akkor van.
És Te, mit felelsz?
Nincsen! Buddhára hallgassatok. Egy illúzió rabjai vagyunk.
Ha nincs lelkünk, akkor lélekvándorlás sincs?
Nincsen. De van újratestesülés.
Hogy lehet ezt megérteni?

Lassan kántálta, hogy emlékezetünkbe véshessük:

Az érzés újra érezni akar,
a gondolat újra gondolni akar,
a cselekedet újra cselekedni akar.
Ennyi az egész.

S amikor tovább értetlenkedtünk, nagyot sóhajtva, hozzátette: Az ember, aki egykor érzett, gondolkodott, cselekedett - halott. Nincs már a világban. De érzéseinek, gon-dolatainak, cselekedeteinek az energiája nem semmisülhet meg. Egy idő után az érzések, gondolatok, cselekedetek energiája új lénnyé áll össze... Ezt nevezzük újrateste-sülésnek.

Záporoztak rá a kérdések.
Ravi: Mi lesz a testtel, ha a lélek elhagyta?
Gandol: Az, amit te léleknek hívsz, önként soha nem hagyja el a testet. Mindig a tönkrement test ereszti el a lelket. Ha véget akarsz vetni az életednek, a testedet kell tönkretenned. Semmit sem tudsz kezdeni a lelkeddel.
Ravi: Mi az valójában, amit én léleknek nevezek?
Gandol: Három vágy vágya a megvalósulásra. Az érzés vágya az érzésre, a gondolat vágya a gondolkodásra, a cselekvés vágya a cselekvésre.
Ravi: Mi kell a megvalósuláshoz?
Gandol: Test. Mert a szellemi sík a lehetőségek világa. A fizikai sík a megvalósulás világa.
Ravi: Ezek szerint az ember?...
Gandol: Három vágy összefonódása és testre találása.
Ravi: S ha a test elpusztul?
Gandol: Beleolvad a testek világába. S a három vágy szétválik és beleolvad az érzés, a szellem és az erő világába.
Ravi: Ezek szerint négy halál vár ránk? A test halála után még három?
Gandol: Négy halál.
Én: Mi hát az "Én"?
Gandol: Taraj a hullámon.
Én: Halálra születik az ember?
Gandol: És születésre hal.

***

A biztonságot keresed?
Legyél te a biztonság!
Önmagad biztonsága.

A békét keresed?
Legyél te a béke!
Önmagad békéje.

A fényt keresed?
Legyél te a fény!
Önmagad fénye.

***

Gandol: Az Úr nem szereti azokat, akik meg akarják ismerni. Féltékeny Isten. Senkivel sem kíván osztozni az istenségében. Aki az ő megismerésére tör, az ré-szesülni akar isteni lényéből, mindentudásából, mindenhatóságából. Vagyis ő maga is istenné akar válni. Ezek elől hátrál az Úr.
Ravi: És kiket szeret? Kiket enged közel magához?
Gandol: Az Úr a szolgákat szereti. Akik hűségesen végrehajtják parancsait. A Mózes-embereket. Az Ábrahám-embereket.
Én: A rohadt engedelmességi komplexum. Gyere fiam, most szépen lemészárol apuka az oltáron.
Gandol: Töprengj el a régi mondat jelentésén: Az ember megszentelődik Isten-ben és Isten megszentelődik az emberben.
Én: Két szentség nélküli lény - az Isten és az Ember - szentté avatja egymást?...
Gandol: Százezer évek alatt.
Én: Kicsoda a szentség nélküli Isten?
Gandol: Erő. Erő - forma nélkül.
Én: És kicsoda a szentség nélküli ember?
Gandol: Forma. Forma erő nélkül.
Én: Akkor mi a lélek?
Gandol: Erő, a forma fogságában.
Én: És mi a szellem?
Gandol: A létrejött szentség, küldetésben az erő kiszabadítására a formák világá-ból.
Én: Van-e örök forma?
Gandol: Nincs. A forma mulandó. A formának meg kell halnia.
Én: Van-e örök erő?
Gandol: Ezt nem tudom... Ezt nem tudom.
És egy verset mondott, majd hosszú időre elhallgatott.

"Az igazságot sohasem kapjuk
valaki mástól.
Mindenki saját maga által
nyeri el azt."

***