Nos,jómagam sose voltam kifejezetten lelkes televízió néző,hova tovább nagyjából 22évet úgy életem le,hogy napi átlag televíziózásom talán a 2órát ha súrolta. Persze a tévé mindig ment,de inkább fényforrás kiegészítőként szolgált, mintsem funkciójának megfelelően. Ám amióta -hála az égnek múló- pánikbetegségem bezártságra ítélt (avagy én önmagam) rákaptam a szórakozás eme formájára. Azt hiszem köztudott és nem vagyok egyedül ezen a véleményen,a hétvégi műsorkínálat, kiváltképp délelőtti és délutáni órákban,csapni való. Így nem is tudom hogy bukkantam rá erre a zseniális és roppant szórakoztató sorozatra,azaz a Monk a flúgos nyomozóra. Maga a történet főszereplője Adrien Monk,magán nyomozó. Hihetetlen zsenialitással gönyöli fel az epizód végén a bűntényt,mégsem egy sablanos nyomozós-krimi sorozat,mint volt az a Columbo,a Kojak vagy ehhez hasolnlók. Tele van humorral, ami leginkább Monk kényszeres viselkedése köré épül. Tisztaság mániás,klausztrofóbiás és még egy tucat nem normális rigolyája és fóbiája van-családi örökség,testvére gyakorlatilag születése óta nem mozdult ki otthonából. Roppant szórakozatató alkotás, minden egyes epizódot rakétázó kacagással fogadok,noha ha az ember bele gondol,nehéz lehet így élni. Monk zsenialitása és abnormális,kényszeres viselkedése pedig azt példázza,hogy nem feltétlen nem nomrális az,aki más.