"Kiütjük kétszázzal!" - üvölti a doktor és lecsap, miközben a kamera gyorsan a vérben ázó páciensre, majd az orvos izzadságcseppektől gyöngyöző homlokára téved. Hirtelen összehúzódó szemek közelről, biztos kéz, elszántság és düh. Majd újból a páciens vértől mocskos mellkasa egészen addig, míg már csak a halál sípol, és az egyik mellékszereplő orvos halkan, reszkető hangon kimondja: a halál beállta tizenegy óra negyvenkét perc.

Földhöz csapott véres gumikesztyű, pár férfias könnycsepp, de azután folytatni kell, hiszen mindig van kin segíteni, és egyébként is még legalább két sürgősségi beavatkozást le kell nyomni a reklámszünetig.

Na, ilyen unalomig ismételt orvosközhelyek nem lesznek a Doktor House-ban, és nem lesz megértő, meg jóságos Carter doktor, öntörvényű Ross vagy éppen igazságosztó Kovac sem.
A baleseti ügyeletről ismerős lehet mindez, de egy amerikai sorozatkórház ultramodern díszletei közt még kicsit újszerű, hogy a főszereplő és egyben címszereplő Dr. House nem igazán akar szóba állni a páciensekkel, mondván ő a betegséget kezeli, nem a betegeket. Pedig az utóbbi idők legjobb Magyarországra tévedt sorozatának főhőse pont ilyen antiorvos, akit még egy levegő után kapkodó beteg görcsbe rándult tekintete sem bír megrendíteni.

Persze a tapló orvos karaktere öt perc kéjes ideggörcs után unalmassá válna, ha nem lenne rögtön zseni is, így viszont két bunkó megjegyzés közt Doktor House minden epizódban megmenthet egy beteget, aki titokzatos trópusi lázban, ritka születési rendellenességben vagy éppen még sehol nem publikált allergiás megbetegedésben szenved.

Egy-egy orvosi krimi áll össze ezentúl , láthatjuk, ahogy a kórház különleges csapata Doktor House vezetésével a megfejthetetlen kórképek után veti magát, ami pont olyan izgalmas tud lenni, mintha egy gyilkos után nyomoznának, csak itt az áldozat a végén még meg is köszöni, hogy életben maradt.